Magyar konyhaművészet

Ezek a magyar konyhaművészet jellegzetességei

Páratlan a magyar konyha: elképesztő változatosság, valamint a keleti és európai gasztronómiai hatások ötvözete jellemzi, akár alapanyagokról, akár receptúrákról van szó.

 

Az elmúlt évitezedekben hihetetlen fejlődésen ment át a magyar gasztronómia. A szakácsok, séfek egyre gyakrabban nyúlnak vissza a korábbi évszázadok recepjeihez, egyre többen fordulnak a helyi, régióra jellemző hagyományokhoz, és egyre többen keresik a helyi, minőségi alapanyagokat, közben pedig beépítik az újdonságokat és más nemzetek konyháinak ötletes megoldásait.

 

Mi minden jellemzi a magyar konyhát? Íme!

A magyar gasztronómia a honfoglalás idején

 

A honfoglalás kori konyhánk sok tekintetben fejlettebb, árnyaltabb volt, mint ugyanabban az időben a nyugat-európai gasztronómia. Viszonylag változatos alapanyagok és speciális technológiák jellemezték őseink konyháját.

 

Mi mindent használtak? A birkától a szárnyasokon át a halakig többféle húst is feldolgoztak. Készítettek különféle erjesztett tejterméket is: sajtokat, túrót (ezeket füstöléssel tartósították) és a mai joghurthoz és kefirhez hasonló élelmiszereket. Fogyasztottak zöldségeket, gyümölcsöket (például almát, szőlőt), gabonaféléket – búzát, árpát, kölest –, amelyekből a mai langallóhoz hasonló kenyérlepényt sütöttek.

 

Gyűjtötték a mézet és a zöldfűszereket, gyógynövényeket, valamint a gumókat, hagymákat, gyökereket. A keleti fűszerek közül ismerték a borsot, a vaníliát, a szegfűszeget, a szerecsendiót, a fahéjat.

 

A főzéshez bográcsot használtak, és gyakran készítettek leveseket zöldségek, fűszernövények és szárított, majd porrá tört hús felhasználásával. Innen ered a magyar konyha levesközpontúsága; a mai napig fontos szerepet töltenek be a levesek a hétköznapi és az ünnepi étkezésben is.

 

A honfoglalás után tovább gazdagodott a magyar konyha

 

„A magyar konyhaművészet híres, nevezetes volt már régi századokban; mióta eleink megtelepedtek a négy folyó országában, ízlésük egyre finomodott, ételeik sora egyre bővült, vadat, halat, s mi jó falat, változatos sokaságban tálaltak fel a magyar asszonyok harcok mezejéről vagy békés munkából hazatérő férjük asztalára” – írta Magyar Elek Az Ínyesmester szakácskönyve című kötetében.

 

A honfoglalás után számos hatás érte a magyar konyhaművészetet, például a már itt élő szláv népek tradícióival. Miután a kereszténység felvételével szorosabban kapcsolódtak a magyarok a nyugati kultúrához, a német, a bajor és a szász főzési szokások is elterjedtek. Az uralkodók által Magyarországra hívott itáliai, francia vagy más udvari emberek, szakácsok tudásával és szokásaival is tovább gyarapodott a magyar konyha.

 

A törökök közvetítésével pedig különféle keleti ételek jutottak el hozzánk: a honfoglalás előtt Perzsiából a tarhonya és a pogácsa, a hódoltság idejéről pedig mai töltött káposzta elődje, a kukorica, a fűszerpaprika, a mák, a padlizsán és a kávé.

 

De a sertéshús változatos felhasználását is részben a törököknek köszönhetjük. A történelmi Magyarország területén ugyanis a XVI. századig nem volt ennyire meghatározó a sertéshús és a sertészsír, mint alapanyag. Ám az oszmán-török csapatok a haszonállatok közül csak a sertést hagyták a házaknál, mert a vallásuk tiltotta a fogyasztását. Azért azt se feledjük, hogy a sertéshúsból készült sonka Portugáliától Itáliáig egész Európában elterjedt volt. A sonka ma is népszerű Magyarországon, különösen húsvétkor.

 

Mi jellemzi a magyar konyhaművészetet?

 

A korábban nem említett alapanyagok között igen elterjedt volt a gomba, a szállodánk környékére jellemző bakonyi gasztronómiában ma is szerepet kap, csakúgy, mint a vadhús elkészítése. A vargánya, a szegfűgomba vagy például a rókagomba többféleképpen is felhasználható és egyedi ízt ad az ételeknek.

 

Új alapanyagokat is szívesen beépítünk, gondoljunk csak a brokkolira, amit a XIX. században már üvegházakban termesztettek Magyarországon.

 

A technológia az eltelt 1000 év alatt folyamatosan bővült és ma is bővül újdonságokkal. Ma már a magyar konyha része a tésztafélék sokasága, a göngyölt, töltött húsok, a bundázott és rántott fogások, a mártások, szószok készítése. Sütünk, főzünk, forralunk, párolunk, pirítunk, grillezünk, konfitálunk. Ötvöztünk különféle ízeket, és átalakítottunk számtalan receptet.

 

A magyar konyhaművészet tehát a változatossága miatt ilyen izgalmas, és azért, mert hosszú évszázadok óta a fúzión alapszik. Az utóbbi években pedig, örömmel látjuk, hogy éttermünkhöz hasonlóan egyre több vendéglátóhely fordul az elsősorban helyi, háztáji, zamatos, minőségi alapanyagok felé.